Hajimemashita, watashi wa Lea desu. Örülök, hogy ezen a hatalmas világhálón még az én szerény kis oldalamba is belebotlottatok. Remélem itt megtaláljátok mindazt, amit kerestek. Jó szórakozást kívánok!
"If you get ten small things or even a hundred small things all together...it will be enough of a reason for you to keep going!" - Futaba Yoshioka
Kukkancs be ide is! Én őket olvasom:
I dream of colours. I dream of Japan. ♡
"Karácsony... kicsit másképp"
 A kultúrák közötti mély szakadék végett azt gondolná az ember, hogy Japánban nincs is karácsony. Nos, bár nem egészen úgy ünneplik, ahogyan az nálunk szokás, ezek a csodálatos pillanatok keleten sem maradnak el teljesen;

 Míg mi három napig lustálkodunk a kandallónál, ők kizárólag december huszonnegyedik estjét szentelik a karácsonynak. Ennek ellenére mindenki dolgozik
és a boltok is nyitva állnak, hogy megteljen a bendőjük a lelkes fiatalok megspórolt pénzével. Bár számos télapónak öltözött ember flangál ilyenkor az utcákon, a lakosság csak egy rétege tölti be ezt a szerepet. Az idősebbek általában tudomást sem vesznek az ünnepről, mert hűek az ősi kultúrához. Egyszerűen nem tartják számon.
 Nem csak az időpont különbözik... hitük miatt az ünnep jelentősége is teljesen más irányt vesz; Mi tagadás, Japánban a szent este a randizásról szól és bizonyos körökben elég kínosnak találják, ha valaki a végén mégis egyedül marad. De nem kell pánikolni! Ha mást nem, a barátok még mindig ott vannak nekik, hogy elmenjenek a KFC-be - ami eléggé felkapott arrafelé is - és egyenek egy jót. Meg vannak róla ugyanis győződve, hogy a tradicionális nyugati karácsonyi vacsora fénypontja a csirke.
 Nem 24-én, hanem az év vége közeledtével illik megajándékozni azokat, akik számunkra kedvesek, hálával tartozunk nekik. Érdekes módon nem a család van előtérben, hanem az osztály- és munkatársak, valamint - természetesen - szívünk választottja.

 A kedvencemet hagytam a végére; A Kurisumasu Kēki [クリスマスケーキ], (azaz karácsonyi süti) bár eredetileg angol, az apró epres díszítéssel japán specialitásnak számít.
 Íme a receptje, ha valamelyik konyhatündér kedvet kapna hozzá;
(Tudom, egy picikét korai, de nem bírtam magammal..)

További bejegyzések »

Címkék: , , , , ,

"Tralalallalla"

Elnézést kérek a kedves olvasóktól, de első sorban a verseny résztvevőitől! Még júliusban fel akartam tenni az oldalra a rajzokat, de kisebb problémám akadt a Google fiókom jelszavával... Szerencsére sikerült elhárítani a problémát és ismét aktív tagja lehetek a Blogger felhasználók csapatának. Köszönöm a türelmeteket!
Még a hétvégén jelentkezem a részletes kritikával.
Addig is az eredmények:

1. Barbie Spitzmüller (Hinata)
2. ElektroDuck - Karolina (Naruto&Sasuke)
3. Árvai Dóra (Gésa)
4. ElektroDuck - Karolina (Kakashi)
5. Szerencsi Bernadett (Anime)

Köszönöm mindenkinek a győnyörű rajzokat és a beléjük fektetett időt!

Címkék: ,

"Inspiráció a köbön..."
Vajon a profik is a létra aljára születnek, mint mi? Vagy netán ihletet köpő ecsetekkel és szerencsét hozó ceruzákkal az ujjaik helyén?
Avagy intejú Erdélyi Anitával, a Nospherato Art c. Facebookos oldal büszke tulajdonosával, szerkesztőjével és alkotójával.

1) Szia Anita! Először is köszönjük szépen, hogy rövid időre megszakítod munkálataidat és velünk tartassz egy interjú erejéig! Miközben feltérképeztem nálad a terepet azt olvastam, hogy főleg egyedi karaktereket tervezel. Igaz ez?
Szia! Mindenek előtt megszeretném köszönni a lehetőséget! Remélem a válaszaimmal segíthetek majd a hozzám hasonló művészpalántáknak. :) 
Igen, az oldalam valóban az általam kitalált karakterekkel és 1-1 játékostársam karaktereivel foglalkozik. Mind egyediek abból a szempontból hogy nem egy létező anime-manga-novella karakterről van szó, hanem saját kútfőből származnak. Persze manapság ennyi, már létező karakter mellett nehéz valóban egyedit alkotni... Jó magam egyszer-kétszer már belefutottam egy-egy saját karakterem "hasonmásába" valahol máshol. XD
Már régesrég lemondtam arról hogy egy OC-t (original karaktert) a külsejével próbáljak meg egyedivé tenni, így amire nagyobb hangsúlyt fektetek az a bensőjük. Vannak azért köztük igencsak extrém esetek, őket javarészt az ihlette hogy például mit szeretek nagyon rajzolni. S itt olyasmikre gondolok mint pl. szárnyak-szarvak-egyéb nem emberi kiegészítők. Van egy karakterem aki például félig skorpió, őt azért terveztem mert szeretem a skorpiókat s számomra fontos hogy olyan OC-t tervezzek akit máskor is szivesen lerajzolok. Ha egyszer megterveztem egy karaktert, az nem csak egy alkalomra szól, ha egyszer már megszületett a fejemben, később is foglalkozom vele, nem dobom el. Nekem mind nagyon fontos, mind egy aprócska részemet képezik. Így előfordul hogy nagyon emocionális tudok lenni ha róluk van szó. Ha valakit érdekelnek, kérdez róluk, nem fogja megúszni a választ egy-egy szóval vagy mondattal mert hajlamos vagyok ömlengésbe kezdeni. Mintha egy anyát kérdeznének a gyerekéről....
További bejegyzések »

Címkék: , ,

"Itt a panda, hol a panda?"
 Japánban köztudottan nagy az érdeklődés a divat iránt. A gumikacsa szoknyáktól kezdve a plüssállatokkal teleaggatott felsőkig, minden lehetséges ruhadarabba belebotlik az ember Tokyo utcáin, ha egyszer arra jár. Ami nekünk túl feltűnőnek, túl csicsásnak, túl gyerekesnek és egyszerűen túl... abszurdnak tűnik, az számukra teljesen elfogadott és mindennapos látvány. Sőt, egyes elemek már szó szerint beleivódtak büszke viselőik stílusába; Annyira megszerették őket, hogy - hónaponta/évente változó ízlésük ellenére - ezek a bizonyos szimbólumok örökre kedvenc szettjeik részeivé váltak. (Persze azért mindig akadnak kivételek...)
 Mai bejegyzésemben csak egyetlen tipikus, ázsiai cukiságra helyezném a hangsúlyt: Arra az állatra, ami fekete-fehér és minden szabad percében bambuszt rágcsálva élvezi a japánok által biztosított, stresszmentes légkört:
 Ez a nap szóljon hát a panda macikról! 🐼 (Mert miért ne?)
 Íme pár tipikus példa azokra a fent említett helyi lakosokra, akik életük nagy részében a divatnak élnek és akiknek választása a panda macira esett kabala terén (figyelem, itt általánosítás következik):
További bejegyzések »

Címkék: , , , , ,

"Titokdoboz - Praktikusabb, mint a nyugati lakat?"
 Jómagam sem hallottam még korábban erről a japán dobozkáról, de funkciója és rafináltsága nagyon felkeltette az érdeklődésemet; Csak és kizárólag akkor nyílik ki, ha az ember a tárgy megfelelő elemeit a megfelelő sorrendben valamerre elmozgatja. Persze ha valaki nagyon meg akar belőle szerezni valamit, de nem ismeri a kombinációt, még mindig nekivághatja valami keménynek és ripityára törheti. (Lásd: Agymenők, 2.évad, 7.rész)
 Csak gondoljatok bele... A kívánt lépések száma lehet kettő, de akár ezerötszáz is. Ki ne akarna egy saját kis széfet, aminek kinyitásához még kézzel fogható kulcs használata sem szükségeltetik? Ráadásul minden egyes alkalommal, amikor ki-, vagy beteszitek kincseiteket a dobozkátokba, jól megdolgoztatja a zár az agyatokat.
 Itt egy videó angol nyelven azoknak, akiket érdekel a dolog: LINK

Címkék: , , , , , , ,

"Megjött a segítség!"
 Konban wa Minna-san!
 Sokat morfondíroztam azon, hogyan lehetne praktikusabban összehozni ezeket a nyelvleckéket. Na most...
 Először is magamba kellett néznem egy kicsit, valójában mennyire gondolom komolyan a dolgokat az oldalt illetően, de mivel a választ perceken belül meg is kaptam, tüstént elkezdtem préda után kutatni a neten. Ennek az lett a következménye, hogy tegnapelőtt találtam két tetszetős német-japán nyelvkönyvet. Annyira fellelkesültem a terveimtől, hogy gyorsan el is mentem a belvárosban található kedvenc könyvesboltomba megrendelni őket. Nagy örömömre az eladónő mosolyogva közölte, hogy a szállítmányt másnap (muhaha azaz ma :3) már tudják is készbesíteni.
Szóval most itt ülök az ágyon és újdonsült barátaimban gyönyörködve egy nyelvleckés videósorozat készítésének előnyeit latolgatom. De amíg dűlőre jutok, itt egy kép az én kis drágaságaimról:
 Okés, döntöttem. Még nem csináltam ilyet, de értetek vakon belevágom a fejszém a fába. Hogy mekkora az említett törzs... az majd idővel úgyis elválik, nem?
 Tehát - kedves Tanulótársaim - a kidolgozott tervem a jövőre, vagyis az "oktatásotokra" nézve a következőképpen fest:

További bejegyzések »

Címkék: , , , ,

"Gakkou - Iskola"

Itt sincs hab a tortán...

 Egy korábbi posztomban már említettem, hogy sokszor a japán oktatási rendszerről és osztályközösségről álmodozom. Annak ellenére, hogy tudok a dolgok sötét oldaláról is, véleményem és érzéseim a témával kapcsolatban egyáltalán nem változtak. Sőt, hibáival együtt számomra még csábítóbbnak tűnik, mint azelőtt, hogy felnyíltak volna a szemeim.
 》Kawaii egyenruhák, bento*, kismillió délutáni szakkör, jófej tanárok és nem utolsó sorban helyesebbnél helyesebb fiúk/lányok.《 Ugye te is látod magad előtt a képet? Tökéletesnek tűnik, igaz? Én azonban mindig is szerettem megcáfolni a dolgokat és bizony - ha tetszik, ha nem - most is ezt fogom tenni. A látszat ugyanis néha csal...
 Figyelem! Csak az olvasson tovább, aki lelkileg felkészült a negatívumok befogadására és megemésztésére! Nem elrettenteni akarlak titeket, csupán egy tisztább képet kínálok a japán diákok életéről, az animék és mangák világán túl.
További bejegyzések »

Címkék: , , ,

Friss bejegyzésekRégebbi bejegyzések?

Blogom kinézetének alappilléreit köszönöm ten-nek
Magyar Blog gyűjtemény